Címlap

Kelta ékszer

Kelta ékszer

Kétezerötszáz éve talán,
Hullt le a porba e kelta darab.
Dús, „arabeszkes” dísz a falán: 
  Íve se persa, se turk, se arab.

Furcsa, szeszélyes minta szerint,
Kacsokba sodortan inda, lián.
Forgataguk szemfényt pödörint. – 
  S  mint ragyogott ez az ős dalián!

Látom az ötvös büszke kezét
Megtapogatni a mű vonalát.
Nézem az ékszer fémlemezét: 
  Csillog a múlt puha fátylain át.

Műve remek! S ezt tudja, hiszen
Ez nem az első, amit befejez.
Tán tudatosan ezzel üzen 
  S nem csak a múltnak hírjele ez?

Oly üzenet, mely adhat erőt –
Bármire váljon a hajdani kép;
Nem csak eloszlást győz, és időt: 
  Végtelenen hidal át, ami szép!

Gyimóthy Gábor

Zürich,1980 IV. 30.-VIII. 6.

Fenti vers a Tillárom-versek című kötetből származik.