Nyelvkritika

„ ... porból vagy és porrá leszel ...”

Porrá leszek, porrá leszek. –
Ez való igaz,
ámde kikérem magamnak:
most nem vagyok az!

Porból lettem, tény – azonban
nem közvetlenül:
bennem négymilliárd évnek
fejlődése fűl.

Négymilliárd éve folyton,
szakadatlanul,
oly élő anyagból állok,
mely egyre tanul!

Élő anyag, amely nemes,
a legnemesebb!
Álmodhatott a por jövőt,
mely lehetne szebb?

Csillagokban keletkezett
a szén és a kén
s kezdetben még por se volt,
csupán hidrogén.

Elemeim életrajza
ős csodát fut át:
szupernóva lövellte ki
véremnek vasát!

És e por, csillagok pora,
netán nem nemes?
Gondolkozz rajta egy kicsit,
bizony érdemes!

Gondolataid folyamán
elér a tudat:
porból lett, de nem lesz azzá,
lám a gondolat!

Noha magam porrá válok
azt elhiheted,
sokmilliárd évig adok
tovább életet.

Gyimóthy Gábor

Zollikerberg, 2004. I. 11.