Edgar Allan Poe: Alone
Edgar Allan Poe
|
Egyedül Gyerekkorom hajnalától Különböztem bárki mástól. Másképp – mint ahogy más látott, Néztem s láttam a világot. Örömöm is másban telett És más okozott gond-terhet. S ha szerettem – ezt és amazt – Csak egyedül szerettem azt. S már kirajzolódott korán Vad életem, melynek során Minden mélység – jó, rossz között – Rejtélye rám béklyót kötött: Források áradó sodra, A hegyekben vörös szikla, És a nap, mely sugarat ont S őszi aranyfényébe vont. – Ès a villám, zord ég alatt, Amint fölöttem elhaladt. – Az égdörgés és a vihar És a felhő, mely oly hamar, Hogyha úszott a kék égen, Gonosz szellemnek tünt nékem. Fordítás: Gyimóthy Gábor, Zollikerberg, 1999 V. 9. |