Nyelvkritika

Rímeltető

(Oktató szándékú vers)

Van ám, aki mártás gyanánt
szereti a zószokat,
amelyeket – ha sótlanok –
szorgalmasan  _ _ _ _ _ _ _.                     ugye, hogy nem só-olgat?

A sulyomot majdnem mindig
a héjában főzik;
némely mama büszkén bősz, ha
kamasz fia  _ _ _ _ _.                                 ugye, hogy nem nő-öl?

Ki ijedten hadonászik,
tán darazsat űzöget;
aki sok tűt párnába bök:
döfköd, avagy  _ _ _ _ _ _ _.                     ugye, hogy nem tű-ölget?

Ám az ember sosem tudja
azt, hogy mitől hízik;
mindaz, aki léccel csúszkál
havon, talán  _ _ _ _ _ .                              ugye, hogy nem sí-el !!!

Gyimóthy Gábor,

Hägglingen. 1991. III. 27.