Régiónapló
Gyimóthy Gábor svájci költő hajdani iskolatársa, Gmoser György meghívására érkezett Kiskőrösre, hogy a Költészet napja alkalmából április 14-én délelőtt találkozzon a középiskolás diákokkal és este a könyvtárban a felnőtt olvasókkal. A költő, műfordító, természettudós, feltaláló, ipari formatervező 1956-ban disszidált Ausztriába, majd onnan települt Svájcba.
A kiváló humorú irodalmár a magyar mellett anyanyelvi szinten beszél németül, folyékonyan angolul, jól olvas és társalog franciául, még iskolás évei alatt megtanult latinul és oroszul, később olaszul, spanyolul és japánul is. Szerelme a magyar nyelv iránt azonban örökérvényű, hiszen verseiben vissza-visszatérő motívum anyanyelvének dicsérete.
Vidám szójátékait kötetbe gyűjtötte, a műfajilag és nyelvfordulatokban gazdag, változatos gyűjtemény a szerző alapos műveltségéről, sziporkázó szellemességéről tanúskodik. A magyar nyelv különlegességét Nyelvlecke című költeményében fejezi ki a legtalálóbban, amikor a megy szó jelentését annak 75 rokon értelmű megfelelőjével írja le.
S hogy nemcsak kiváló rímfaragó, de káprázatos előadó is, arról pillanatok alatt mindenkit meggyőzött bemutatkozó estjén.
- Amikor verset írok, gyakran szándékomban sincs verset írni, csupán játszadozom a szavakkal, és a végén összeáll a vers. Lehet, hogy régimódi elképzeléseim vannak afelől, milyen is legyen egy vers, de én valahogy mindig úgy gondolkoztam, hogy rímelnie kell, üteme legyen, sőt még az sem árt, ha mondanivalója is van - vallja munkásságáról.
Gyimóthy Gábor legismertebb művei: Tillárom versek, Van egy madár, Hét és hó, Szerelem a szavakat, Mar-has-ág, Örök szerelmem, A kacsalábon forgó vár. Fordításai közül kiemelkedik Wilhelm Busch híressé vált Max és Móricz című sok nyelven kiadott klasszikus német, hét csínyből álló története, amelyekben a két szörnyű gyerek mindenkit több soron rászed.
Boda Zsuzsa
forrás: http://www.regionaplo.hu/archiv/46/22193-gyimothy-gabor
Megjegyzés:
Boda Zsuzsa cikkéhez a következõket szeretném hozzáfűzni: Amikor 2008 tavaszán Gmoser Zsuzsa jóvoltából két, soronkívüli magyarórát tartottam Kiskõrösön, két ottani középiskolában, nem gondoltam volna, hogy a mai magyar nyelvhasználat bírálata mára, elõadás-sorozatokká alakul, amelyekkel járom az országot.
A másik pont, amit nem hagyhatok szó nélkül, az idegennyelv-tudásommal kapcsolatos túlzások. Sajnos (ez nem az egyetlen eset), ha fölsorolom, hogy milyen nyelveket tanultam, az a megjelenõ cikkekben úgy bukkan föl, hogy azokat a nyelveket megtanultam! Hát csodálatosan szép lenne, ha így lenne!
Gyimóthy Gábor, Zollikerberg, 2011. III. 25.